2014. január 25., szombat

Behavazódtunk

Leesett 2014 első hava.Igaz,kis mennyiségű,szinte alig van,de ez is okozott meglepetést.Nem is kell említtenem azt a mérhetetlenül csípős hideget amit a hó hozott.Meglátogatott minket drága jó barátunk a fagy is.Az újságok,hírek szerint még 10 cm is eshet.Előbb utóbb úgy is megtörténik.Mikor reggel mentem az újságért,és kinéztem a teraszról,az első hó volt az ami a legkevésbé jutott az eszembe.Viszont sok régi vidám dolgot felidézett.Mikor még két éve hógolyóztunk,hóembertépítettünk,forrócsokit ittunk és néztük a hóesést...Szép volt jó volt,de elmúlt.Tavaly kész rémálom volt a közlekedés is.Valaki örül a télnek,hónak,valaki nem,de mindegy..
Így nézett ki reggel az első udvar:


Bár írtó keveset esett,de ennyi is épp elég .Tyúkok is meglepődtek,sőt a jércék olyan figyelmetlenek voltak hogy nem vették észre a betonon lévő befagyott tócsát,és megcsúsztak rajta.Ugyan úgy ettek mint minden nap,csak én csipkedtem magam,mert fáztam.A vízzük befagyott,azt feltörtem,és vittem melegvizet.A zord idő ellenére is,tojtak ma hat tojást.


 Kutyám,Bobi örült a legjobban a kicsi hónak.

 Összesen 5 macska őrzi a takarmányost.Az 5 közül talán Túró volt az, aki kevésbé örült a hidegnek.

Mivel aput még 2007-be elvesztettem,ezért anyunak barátja is van,már 5 éve.Ő is itt lakik a faluba,és nála is tettem látogatást,mert nekem kellett elrendezni a tyúkokat.Jó barátságba vagyunk,mondhatnám jó barátunk.Itt van az egyik volt tisztavérű itáliai kakasunk is,aki vigyáz a háremre.1,5 hónapja van ott,előtte 1 évig egy japán kakas volt,akit még én tenyésztettem ki,és neveltem fel.Na,ő most nálunk van,egy kisebb afér miatt.November vége felé mikor odavittem az itáliait,akkor összekaptak a japánnal.Vajon melyik tűnt ki győztesnek?Hát persze hogy az itáliai!A japánka elbújt az összerakott gallyak alá.Onnan menekítettem meg,mivel Jocó nem látott benne sok reményt,és előre megjósolta hogy elfog pusztulni.De én nem adtam fel!Hazahoztam,bezártam az egyik nyúlketrecbe és ott etettem,itattam 2 napig.A taraja csupa seb és vér volt,azt papírzsepkendővel letöröltem,és betadinnal átkentem.A tollai össze vissza álltak,sárosak voltak,és gyenge volt az egész kakas.Szemébe nem láttam azt a kis csillogást, amit pár hónapja láttam,tekintete elmélyült és fáradt volt.Mintha csak azt mondta volna..- nem adom fel kis gazdám!-De láttam benne azt a kis élni akarást,ezért tudtam mit kel cselekednem..Óvtam,és vigyáztam rá.Eltellt egy kicsivel több mint 1 hónap,és helyrejött.Újra kukorékol,eltűnt a fáradság szeméből,szorgos bubulással,élni akarásával,kukorékolásával,és az egész megjelenésével hálálja mind azt,amit érte tettem.Sőt,azóta egy párt is talált magának.De majd később rakok fel képet róla.
Itt az itáliai "győztes"kakas és háreme:

Ezen kívül még a disznóinkra is vetettem egy pillantást.Olyan okosak és szelídek.Kettyegésre,csettegésre jön,megáll,és simogathatod.Kell ennél több?

Anyu csak cocikáknak hívja őket.Mindig ő eteti,almólja,stb.Én csak simogatom őket.Egyenlőre még az is elég.Majd pár év múlva már  otthol a telkünkön is lesz nekem.Mind a kettő nagy fehér fajtájú,az egyik emse,másik ártány.Tavaly is voltak,a tavalyiaknak viccből Mazsola és Rudi volt a neve,az ideiekre meg ráragadt a Dömi(Dömötör).Én is imádom őket,annyira szeretetreméltóak,csak sajnos lekell majd őket nyáron vágni..De nem baj,lesz majd úgy is megint ősszel.Még Macival sétálni is elmentem,és sétával zártam a nap végét.Maci az ottani porta örzője.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése