Végre beköszöntött a március

Jó 3 hete nem posztoltam ide semmit se,mert már vártam hogy végre március legyen.Érdemes volt várnom.Még teljesen nincsen tavasz,mert nem borultak virágba a növények, még nem zöldellnek az erdők és a mezők.De tavsszal felélénkül az élet.Különösképpen nálunk.Az egyik februári bejegyzésembe írtam hogy az első udvarba lévő kiskertekkel kellene kezdeni valamit.Hát sikerült is.Megkapáltuk a földet,gigazoltunk,és végre látom az aranyeső cserjémet is.A földből előbújt a tűzliliom is,a nárciszok kb. már 6,5 cm-esek lehetnek,de még nincsen virágjuk,a rózsabokrok is rügyeznek,+ az aranyesőm is,sőt,hajtott új hajtásokat is.
Az egyik rózsabokor.

Ahol az a 4 karó van,ott van közte az aranyesőm.Mellette egy rózsabokor,előttük meg nárcisz hajtások.

Februárban említettem hogy a másik kiskertbe ahol még tavaly nyáron a csőtörés volt,felkellett számolni a liliomjaimat.Teljesen feladtam,már előre tudtam hogy nem fog nőni helyette.De nagy csodára még is hajtott pár darab,aminek nagyon megüröltem.

Még februárba sütöttem sütit,ami meggyes kevert lett.
Még félész állapotban,sütés előtt.

Sütés után,készen.

Felvágtam pár darabot.

Márciusba is fogok sütni ha az időm engedi.Ami teljesen nagy meglepetéssel ért,az az,hogy március 1.-jén megkotlott az egyik kednermagos tyúkom. 2.-án már 100%-ékos volt.Most egy fehér fém lavorba ül,holnap pakolom alá a tojásokat,és jobban beszénázok alatta.Kosárt próbaként ráraktuk,hátha nem ül meg,de szépen rajta maradt.Eddig a tyúkólba volt,az egyik fészket birtokolta,most meg a fásba van.Annyira öeülök neki.Eddig mindig japán tyúkjaink kotlottak meg,csak még ano 6 évvel ezelőtt volt olyan hogy egy barna tyúk megkotlott.Azóta mindig japán,és most ismét egy nagy rendes tyúk.Pont ő egy olyan tyúk,akit az osztálytársam talált az utcán,és hazavitte.(Ahol az oszt.társam lakik az a hely itt van tőlünk 8km-erre.)Mikor még tavaly augusztusba ment kutyátsétáltatni,akkor találta az utcán,egy tujafa alatt ücsörgött.Nem tudta kié,ezért hazavitte.Elmentem hozzá,és akkor első látásra sok reményt láttam ebbe a tyőkba,és teljesen megtettszett nekem.Addig addig mondtam neki,míg odaadta nekem,én meg helyette adtam egy másik tyúkot.Azóta nálam van.Mama csak ságilánynak hívja,mert Celldömölkről mellett lévő településről,, Ság-ról származik.Ő már az enyém,és soha senkinek se adom semennyiért sem.A kép kicsit sütét lett,mert kevés volt a lámpa fénye.De ott ül a még üres lavorban.Fajtatiszta kendermagos :)